Öt év, tíz szemeszter áll az Identitás és lokalitás az Ormánságban projekt mögött, melyet a PTE Grastyán Endre Szakkollégiumának kutatói, dr. Agora Zsuzsanna és dr. Rab Virág vezetett. A hosszúra nyúlt, ám annál gyümölcsözőbb projekt egyik záróeseményére szeptember 26-án került sor Vajszlón, a Kodolányi János Általános Iskolában.
Hol vagyunk otthon? Mit jelent számunkra az otthon?
Az erről való elképzeléseink meghatározzák azt, hogyan viszonyulunk a világhoz. De vajon hogyan lehet erősíteni azt, hogy boldogabb, együttműködőbb, aktívabb és elégedettebb legyen mindenki? Első lépésnek elég lenne annyi, ha szeretné azt a helyet, ahol él. Dr. Agora Zsuzsanna előadásában bemutatott egy Vajszlón készült kutatást, amiből kiderült:
az ott lakók kevéssé kötődnek a településükhöz, bajban leginkább csak a családtagjaikra számíthatnak, nincs összetartás a településen belül,
mi több, a lakosok harmada el is költözne onnan, ha tehetné. Azt az iskola dolgozói is megjegyezték, hogy az Ormánságból sokan járnak be a megyeszékhelyre dolgozni, s egyre többen vannak olyanok, akik külföldön keresik a boldogulást, gyerekeiket a nagyszülőkre hagyva.
De hogyan lehetne megszerettetni Vajszlót a vajszlóiakkal?
„Akkor kötődünk egy helyhez – magyarázta dr. Agora Zsuzsanna, a Kultúra Identitás-Történelem elnevezésű interdiszciplináris kutatócsoport vezetője -
ha régóta ott lakunk ott, vannak működőképes kapcsolataink, és értékesnek tartjuk a saját településünket.
A helyi identitás kialakulása azt jelenti: ez a hely hozzám tartozik.” A projekt folyamán ehhez próbáltak hozzájárulni: a személyes tudás, új attitűdök kialakításával. Mivel – ahogy dr. Agora Zsuzsanna fogalmazott – „Tudni szeretünk, de tanulni gyötrelmes folyamat”, a helyi értékeket a gamification módszerével szerették volna megmutatni, hogy a játék folyamán az abban részt vevők észre se vegyék, hogy tanulnak.
A helytörténet folytonosságát sem értékeljük eléggé: a múltat általában lezártnak tekintjük, pedig a múlt átfolyhat és át is folyik a jelenbe. Ezt a koherens történelem-felfogást is megpróbálták belevenni a projektbe, hogy a jelenbe beleszőjék a múltat is.
A projekt akadémiai és nemzetközi kapcsolatok oldalát – a pennsylvaniai Bloomsburg Egyetemmel működtek szorosan együtt - bemutató Rab Virág azt is megjegyezte: van, aki számára a pálmafák alatti henyélés a legideálisabb, a boldogság –
a kutatásban részt vevő amerikaiak számára az jelentette a legvarázslatosabb kikapcsolódást, hogy együtt focizhattak a gyerekekkel Vajszlón.
A szemináriumok terepgyakorlatokkal egészültek ki: a hallgatók Vajszlón fedezhették fel az Ormánság kincseit, hol régészeti anyagokat keresve, hol az iskola tankonyháján főzve a kötözött gombóca levest.
A teljes projekt megvalósulásában kiemelt és aktív szerepet töltöttek be a PTE hallgatói. Bár a projekt kapcsán több szemináriumi dolgozat, szakdolgozat, és nemzetközi konferencia-előadás született, sőt, egy angol nyelvű tanulmánykötet is, valamint a PTE Kriszbacher és Átütő Tehetségdíjait is a projektben dolgozó hallgatók nyerték el, valami olyasmit szerettek volna a projekt résztvevői megalkotni, ami több egy újabb könyvnél, amit fel lehet tenni a polcra: arra vágytak, hogy az általuk összeszedett helytörténeti tudást a helyiek újító módon szívhassák magukba.
Így született meg a Rólunk szól! című társasjáték,
melyből a PTE Kancellária anyagi segítségével negyven darab el is készült. „A vajszlói iskola innovatív intézmény, ez a játékbemutató is ezt bizonyítja.” – mondta el Kilinkó Gyula, az iskola igazgatója, mielőtt a gyerekek kipróbálhatták volna a társast.
És hogy milyen maga a Rólunk szól! című társasjáték?
A játéktábla egyik oldalán a teljes Ormánság, a másikon Vajszló stilizált, gyönyörűen megrajzolt térképe látható. Az iskolások egyből a falujukat választották, és próbálták beazonosítani, melyik utca, melyik ház hol van a való életben.
A szabályok szerint a játékosok bármelyik mezőn kezdhetnek, majd aszerint, hogy a kockadobás után milyen színű mezőre léptek, kérdésekre kellett válaszolniuk, melyek önmagukról, a közösségről és Vajszlóról szóltak. A „Milyen szép emlékek fűznek a településhez?” kérdésre például kapásból azt válaszolta az egyik iskolás: „Nincs semmilyen emlékem, ez egy kihalt falu.”, majd ezt rögtön tompította is azzal, hogy felidézte a kutyusával közösen tett sétákat Vajszlón.
A helytörténeti kártyáknál a játékot kipróbálók együtt törték a fejüket azon, hogy a kártyán látható kép hol található a faluban, majd együtt vigyorogtak, amikor rájöttek.
A helytörténeti kártyákhoz külön megoldókulcs is készült, így a már elfeledett vagy a lakosok előtt is ismeretlen tényanyag a sokadik játékra evidenssé válik. Az egyik kislánynak nem tetszett a játék, úgy fogalmazott: „Sokat kell olvasni és nem lehet nyerni.” A Monopolyn és Ki nevet a végén-en nevelkedetteknek furcsa lehet, hogy a játék nem kompetitív, hiszen a cél az, hogy egymástól minden résztvevő beszerezzen egy ún. barátság bankót, vagyis a játék nyertese az összes játékos egyszerre.
Mi lesz a játék további sorsa?
Az öt ves pilot projekt után egy harmincórás pedagógustovábbképzési program kidolgozása a terv, mely a helyismereten kívül más ismeretanyag átadására is alkalmassá tenné a játékot. A fejlesztések második lépését az jelenti, hogy a 2018/2019 tanév tavaszi szemeszterében a német nemzetiségi kultúra és helytörténet játéktémává alakítják. Az elkövetkezendőkben a szigetvári tankerületben is tovább fejlesztik, kipróbálják majd. Kereskedelmi forgalomba egyelőre nem kerül, de ha valaki Vajszlón jár, az iskolában minden bizonnyal
lesz olyan diák, aki szívesen játszik egyet a betért idegennel, s egyben remélhetőleg már elbüszkélkedik azzal, hogy ő vajszlói, ormánsági.
